2011. március 7., hétfő
Együtt
Végtelen vágy lobbant
Lelkeink között,
Ahogy a szerelem hirtelen
Belénk ütközött.
Megleltük a békénket
Egymás oldalán,
s már nem leszünk egyedül
A végzet hajnalán.
Szerelem
Boldogtalan magányban
Csöndes úton baktatott,
Egyéb dolga nem lévén
Énutánam kajtatott.
Szembejővén megtorpant,
Tekintete rám vetült,
Elérte a gondolat
S szíve rögtön felderült.
Nem törődve semmivel
Kedvére válván odaugrott,
Magának jól megnézett
S egy jó nagyot belém rúgott.
Kedvesemnek
...Őrizd az álmomat
virrasztó szemeddel,
szorítsd a derekam
remegő kezeddel.
Töröld le könnyemet
szerelmes szavakkal,
bocsásd meg bűneim
illanó haraggal...
Kis lázadó
széttöröm a rendet,
kacagva rombolok,
elűzöm a csendet.
Kergetem a homályt
a szabadság fényével.
Széttépem a nyugalmat
a kaotizmus kéjével.
Altató
álomba ringatót
Hunyd le szemedet,
húzd nyakig a takarót
Ne gondolj most semmire,
szorítsd meg a kezemet
Csak éld meg az álmaid,
s álmodd az életet
Vigyázok rád ne félj,
itt ücsörögsz a szívemen
Aludj hát csak nyugodtan,
szép álmokat kedvesem
Barátság
ha a porszemet a szél elhordta már,
Barát az ki mindig fogja a kezed,
akkor is ha az élet megvezet,
Barát az ki a barátod marad,
ha a szerencséd messzire szalad,
Barát az ki könnyeid letörli,
ha lelkedet a világ felőrli...
2011. január 19., szerda
Veled
Magányos ágaid
zöld ruhával fedtem,
te játékos szellő,
és én madár lettem.
Azúrkék tengered
kis sellője voltam,
háborgó vizedben,
habként fodrozódtam.
Most ezüstre festjük
a végtelen felleget,
s szüntelen ragyogunk
a bűbájos ég felett.
Te csillaggá változtál,
s én fénysugarad lettem,
hisz elvesztünk valahol,
egy pillanatban ketten...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)