2012. január 11., szerda

röpke love

csípve, rúgva,
üvöltve, harapva,
kedves békére,
álmodó haragra,
gyulladó szívvel,
ölelkezve halkan
leszakad az égbolt,
ásít a paplan


lángoló testemből
rég elrepült a vágy,
gyenge szorításomban
elernyed az ágy,
édes bókjaid csak
páncélja a szónak
vanília tengeren
háborgó kis csónak


perzsel a napsugár
párolog a könnyünk
zuhogó esőben
kérve kergetőzünk
kacagó kínban
elterülünk léhán
elúsznak érveink,
így lélegzünk némán


a tagadás fáraszt
fogjuk egymás kezét
ezt hallgatni könnyebb
mint a magány neszét
kedves arcod őrzi
esztelen világunk
ha a csend fojtogat
egymásért kiálltunk


szárnyalva, megvetve
hazudva, nevetve
átkozódva csendben
-örökké boldogan-
örökké ketten

2011. május 27., péntek

reggel

elillan az álom rekedt torkomból
eszmél az eszmélet mérgelődve,zúgva
árnyak futkároznak, kinevetnek halkan
minthogyha csak kellően be lennék rúgva


pacsirta köhög a városi szmogtól
rángatja a kikelet az erőtlen fákat
alszik még a világ, aludna örökké
a napsugár is retteg, előbújni fáradt



talpam alatt a föld, ingatag és álmos
arra ki kába, gonosz csapást mér
elpilledt az éjjel, sötéteket ásít,
s szerény szorgalommal nyugovóra tér...

2011. május 20., péntek

Égess el

Szabadul a vágy, a hűség terelgeti
kordában tartja,
széjjel feszíti,
megremeg a kezem, hadd tekintsek még
hisz ha rá kellene néznem
elégnék...
...kérlek csak nézz,vedd át terhemet
fürödj meg bennem, idd ki a lelkemet
takarj be szemeddel,
elnyújtott sóhajjal
hódíts meg csendeddel,
ziháló ajkaddal
szívemet kinthagyom
pihenjen...
belépek hozzád, égett hús szaga..
perzselj még...
hiszen én nem merek,
nem merek...
...nem lehet
akarom!
s a kéjes pokolba kárhozom..

2011. április 13., szerda

Hajnal

Füstös házak felett gomolyog a csend,
didereg az álom a kemény paplanon,
megpattan egy szemtelen parázsszem a tűzben,
lomha leheletek száradnak a falon.

Végtelen némaság takarja a várost,
elnyűtt nyugalom, de még puha párna,
a mosolygó hold vigyázza a csendet,
halvány emlék csupán a süketítő lárma.

Angyal pihen meg egy kósza felhő szélén
és lábát lógatva a földre tekint,
selyem tarsolyából gyémántport vesz elő
s a világ szemére könnyed álmot hint.

Csillag-ékről álmodik a meztelen éjszaka
s a fenséges éjről az apró csillagok,
az üres bendő álmában szüntelen keringnek
a mennyei ízek, s az édes illatok.

Össze-össze koccan a vacogó fák ága,
hisz meleg ruhájukat ellopta a nyár,
már megfagyott a szél is ott ahonnan jönne
s a néma utcákon egy fuvallat sem jár.

Szundít még a nap, de a neszek sűrűsödnek,
a hideg konyhakövön megmoccan egy macska,
rendre ásítozik a magányos kandalló,
a hideg háznak újra, friss meleget adna.

Az éjjel is csak fárad, nyugovóra térne,
kelteget egy kicsinyke, árva fénysugárt,
az megindul az égen, halvány sejtelemmel,
majd lángba borítja a széles láthatárt.

2011. március 7., hétfő

Együtt



Végtelen vágy lobbant 
Lelkeink között, 
Ahogy a szerelem hirtelen 
Belénk ütközött. 

Megleltük a békénket 
Egymás oldalán, 
s már nem leszünk egyedül 
A végzet hajnalán.

Szerelem



Boldogtalan magányban 
Csöndes úton baktatott, 
Egyéb dolga nem lévén 
Énutánam kajtatott. 

Szembejővén megtorpant, 
Tekintete rám vetült, 
Elérte a gondolat 
S szíve rögtön felderült. 

Nem törődve semmivel 
Kedvére válván odaugrott, 
Magának jól megnézett 
S egy jó nagyot belém rúgott.

Kedvesemnek



...Őrizd az álmomat 
virrasztó szemeddel, 
szorítsd a derekam 
remegő kezeddel. 
Töröld le könnyemet 
szerelmes szavakkal, 
bocsásd meg bűneim 
illanó haraggal...