2011. január 19., szerda

Veled



Magányos ágaid
zöld ruhával fedtem,
te játékos szellő,
és én madár lettem.

Azúrkék tengered
kis sellője voltam,
háborgó vizedben,
habként fodrozódtam.

Most ezüstre festjük
a végtelen felleget,
s szüntelen ragyogunk
a bűbájos ég felett.

Te csillaggá változtál,
s én fénysugarad lettem,
hisz elvesztünk valahol,
egy pillanatban ketten...