eszmél az eszmélet mérgelődve,zúgva
árnyak futkároznak, kinevetnek halkan
minthogyha csak kellően be lennék rúgva
pacsirta köhög a városi szmogtól
rángatja a kikelet az erőtlen fákat
alszik még a világ, aludna örökké
a napsugár is retteg, előbújni fáradt
talpam alatt a föld, ingatag és álmos
arra ki kába, gonosz csapást mér
elpilledt az éjjel, sötéteket ásít,
s szerény szorgalommal nyugovóra tér...
