2011. március 7., hétfő
Együtt
Végtelen vágy lobbant
Lelkeink között,
Ahogy a szerelem hirtelen
Belénk ütközött.
Megleltük a békénket
Egymás oldalán,
s már nem leszünk egyedül
A végzet hajnalán.
Szerelem
Boldogtalan magányban
Csöndes úton baktatott,
Egyéb dolga nem lévén
Énutánam kajtatott.
Szembejővén megtorpant,
Tekintete rám vetült,
Elérte a gondolat
S szíve rögtön felderült.
Nem törődve semmivel
Kedvére válván odaugrott,
Magának jól megnézett
S egy jó nagyot belém rúgott.
Kedvesemnek
...Őrizd az álmomat
virrasztó szemeddel,
szorítsd a derekam
remegő kezeddel.
Töröld le könnyemet
szerelmes szavakkal,
bocsásd meg bűneim
illanó haraggal...
Kis lázadó
széttöröm a rendet,
kacagva rombolok,
elűzöm a csendet.
Kergetem a homályt
a szabadság fényével.
Széttépem a nyugalmat
a kaotizmus kéjével.
Altató
álomba ringatót
Hunyd le szemedet,
húzd nyakig a takarót
Ne gondolj most semmire,
szorítsd meg a kezemet
Csak éld meg az álmaid,
s álmodd az életet
Vigyázok rád ne félj,
itt ücsörögsz a szívemen
Aludj hát csak nyugodtan,
szép álmokat kedvesem
Barátság
ha a porszemet a szél elhordta már,
Barát az ki mindig fogja a kezed,
akkor is ha az élet megvezet,
Barát az ki a barátod marad,
ha a szerencséd messzire szalad,
Barát az ki könnyeid letörli,
ha lelkedet a világ felőrli...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)