csípve, rúgva,
üvöltve, harapva,
kedves békére,
álmodó haragra,
gyulladó szívvel,
ölelkezve halkan
leszakad az égbolt,
ásít a paplan
lángoló testemből
rég elrepült a vágy,
gyenge szorításomban
elernyed az ágy,
édes bókjaid csak
páncélja a szónak
vanília tengeren
háborgó kis csónak
perzsel a napsugár
párolog a könnyünk
zuhogó esőben
kérve kergetőzünk
kacagó kínban
elterülünk léhán
elúsznak érveink,
így lélegzünk némán
a tagadás fáraszt
fogjuk egymás kezét
ezt hallgatni könnyebb
mint a magány neszét
kedves arcod őrzi
esztelen világunk
ha a csend fojtogat
egymásért kiálltunk
szárnyalva, megvetve
hazudva, nevetve
átkozódva csendben
-örökké boldogan-
örökké ketten
infinitas
számolatlan...
2012. január 11., szerda
2011. május 27., péntek
reggel
elillan az álom rekedt torkomból
eszmél az eszmélet mérgelődve,zúgva
árnyak futkároznak, kinevetnek halkan
minthogyha csak kellően be lennék rúgva
pacsirta köhög a városi szmogtól
rángatja a kikelet az erőtlen fákat
alszik még a világ, aludna örökké
a napsugár is retteg, előbújni fáradt
eszmél az eszmélet mérgelődve,zúgva
árnyak futkároznak, kinevetnek halkan
minthogyha csak kellően be lennék rúgva
pacsirta köhög a városi szmogtól
rángatja a kikelet az erőtlen fákat
alszik még a világ, aludna örökké
a napsugár is retteg, előbújni fáradt
talpam alatt a föld, ingatag és álmos
arra ki kába, gonosz csapást mér
elpilledt az éjjel, sötéteket ásít,
s szerény szorgalommal nyugovóra tér...
2011. május 20., péntek
Égess el
Szabadul a vágy, a hűség terelgeti
kordában tartja,
széjjel feszíti,
megremeg a kezem, hadd tekintsek még
hisz ha rá kellene néznem
elégnék...
...kérlek csak nézz,vedd át terhemet
fürödj meg bennem, idd ki a lelkemet
takarj be szemeddel,
elnyújtott sóhajjal
hódíts meg csendeddel,
ziháló ajkaddal
szívemet kinthagyom
pihenjen...
belépek hozzád, égett hús szaga..
perzselj még...
hiszen én nem merek,
nem merek...
...nem lehet
akarom!
s a kéjes pokolba kárhozom..
kordában tartja,
széjjel feszíti,
megremeg a kezem, hadd tekintsek még
hisz ha rá kellene néznem
elégnék...
...kérlek csak nézz,vedd át terhemet
fürödj meg bennem, idd ki a lelkemet
takarj be szemeddel,
elnyújtott sóhajjal
hódíts meg csendeddel,
ziháló ajkaddal
szívemet kinthagyom
pihenjen...
belépek hozzád, égett hús szaga..
perzselj még...
hiszen én nem merek,
nem merek...
...nem lehet
akarom!
s a kéjes pokolba kárhozom..
2011. április 13., szerda
Hajnal
Füstös házak felett gomolyog a csend,
didereg az álom a kemény paplanon,
megpattan egy szemtelen parázsszem a tűzben,
lomha leheletek száradnak a falon.
Végtelen némaság takarja a várost,
elnyűtt nyugalom, de még puha párna,
a mosolygó hold vigyázza a csendet,
halvány emlék csupán a süketítő lárma.
Angyal pihen meg egy kósza felhő szélén
és lábát lógatva a földre tekint,
selyem tarsolyából gyémántport vesz elő
s a világ szemére könnyed álmot hint.
Csillag-ékről álmodik a meztelen éjszaka
s a fenséges éjről az apró csillagok,
az üres bendő álmában szüntelen keringnek
a mennyei ízek, s az édes illatok.
Össze-össze koccan a vacogó fák ága,
hisz meleg ruhájukat ellopta a nyár,
már megfagyott a szél is ott ahonnan jönne
s a néma utcákon egy fuvallat sem jár.
Szundít még a nap, de a neszek sűrűsödnek,
a hideg konyhakövön megmoccan egy macska,
rendre ásítozik a magányos kandalló,
a hideg háznak újra, friss meleget adna.
Az éjjel is csak fárad, nyugovóra térne,
kelteget egy kicsinyke, árva fénysugárt,
az megindul az égen, halvány sejtelemmel,
majd lángba borítja a széles láthatárt.
2011. március 7., hétfő
Együtt
Végtelen vágy lobbant
Lelkeink között,
Ahogy a szerelem hirtelen
Belénk ütközött.
Megleltük a békénket
Egymás oldalán,
s már nem leszünk egyedül
A végzet hajnalán.
Szerelem
Boldogtalan magányban
Csöndes úton baktatott,
Egyéb dolga nem lévén
Énutánam kajtatott.
Szembejővén megtorpant,
Tekintete rám vetült,
Elérte a gondolat
S szíve rögtön felderült.
Nem törődve semmivel
Kedvére válván odaugrott,
Magának jól megnézett
S egy jó nagyot belém rúgott.
Kedvesemnek
...Őrizd az álmomat
virrasztó szemeddel,
szorítsd a derekam
remegő kezeddel.
Töröld le könnyemet
szerelmes szavakkal,
bocsásd meg bűneim
illanó haraggal...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)